6.rész-True Stroy

 Sziasztok! Oké, én ezt a blogot magamnak kezdtem el írni, de most,hogy így olvassátok, akkor kaphatok feliratkozókat?:) Köszönöm xx

Napi kérdés: Szerintetek Zayn és Melody összejönnek? ( mindenki aki olvassa, az válaszoljon,komiba pls :) ) <3

zene 

A nap további részét sírással töltöttem. Igazából fogalmam sincs,hogy miért sírtam. Azért mert kövér és ronda vagyok, vagy mert szerelmes vagyok? Amikor eljött a fürdés idő addigra már csak én és Louis voltunk otthon.
-Melody! Egyél egy szendvicset legalább!-mondta Louis.
-Nem vagyok éhes!-válaszoltam.
-Ma még szinte nem is ettél.
-De elég volt az nekem amit megettem. Most pedig megyek zuhanyozni!-motyogtam.
-Rendben!
Felkaptam a pizsamámat és elindultam be a fürdőbe. Amikor bezártam az ajtót egyből sírásban törtem ki. Miért élek még mindig? Semmi szükség nincs rám ebben a kikúrt életben. Elővettem már a jól ismert pengét és leültem a kádba,miközben megeresztettem a vizet. Leszedtem a gézt a kezemről és Végighúztam a csuklómon a pengét és engedtem,hogy a víz átszíneződjön átlátszóból, pirossá. Mivel ruhába ültem bele a kádba, ezért eszembe jutott még egy 'ötlet'.  Sokáig tanakodtam,hogy biztos meg kellene-e tennem,majd egy bizonyos 15 perc múlva döntöttem. Az egész testem elmerült a vízben.

*Louis szemszöge*

Már legalább félórája bent van abban a nyüves fürdőben. Még kéne néznem,hogy mit csinál. Amikor odaértem a fürdő elé a víz folyt ki az ajtó alatti kis résen. Jézusom. Mi történt?
-Melody! Nyisd ki az ajtót!
Nem jött válasz. Kopogtam és a nevét mondtam. -Melody!
Amikor már megelégeltem, és féltem is betörtem az ajtót. Lesokkolódtam.
-Jézusom Melody.-húztam föl a víz alól. Ordítottam. Kivettem a kádból és bevittem a szobába,majd lefektettem az ágyra. Kihívtam a mentőket,majd a fiúkat is.
-Melody, kérlek!-mondtam miközben próbáltam újraéleszteni.
Megláttam a kezét. Hegek, nyílt sebek, újnak tűnő vágások. Jézusom. És én eddig erről miért nem tudtam? Sírtam. Az unokahúgom ezt teszi magával és én erről nem tudok?
Megérkeztek a mentősök. Ők is ugyan azt tették,mint én csak ők sikerrel jártak. Megkönnyebbültem amikor a fiúk is megérkeztek és Mel is kinyitotta a szemét.

*Melody*

Semmit nem éreztem, sötétség, majd világosság, majd ismét sötétség és utána megláttam a srácokat, mindenki sírt. De miért? Most mi van? A f*szba, nem zártam el a csapot és Louis valószínűleg észrevette,hogy folyik ki a víz. A francba is, miért vagyok ilyen szerencsétlen? Louis megölelt, majd a többiek is. Most majd mindenki leszid és körbeugrál. Ez kell csak nekem. Fuuuuuuuuuuuuu.
Motyogtak még pár dolgot a mentősök Louis-nak, majd Liam kivezette őket és jött is a fejleszedés.
-Melody! Nem szeretnél valamit mesélni?-kérdezte.
-Nem!-mondtam. -A srácok előtt biztos nem!
Louis tudta,hogy legfőképp Zayn előtt nem fogom elmondani, ezért hazaküldte őket,hogy majd holnap eljönnek. Én addig meg átöltöztem.
-Na mesélj, drágám, miért teszed ezt magaddal?-kérdezte és megölelt. 
-Hát....-nem jött ki csak ennyi a számon. Egyszerűen a sírás kerülgetett.
-Igen? A szüleid tudják?
-Persze...
-És én miért nem tudok erről?
-Louis, nem kell mindenről tudnod. Csak kérlek, ezt most anyáéknak ne...
-Első, és utolsó,hogy ilyet nem mondok el nekik. És a kezed? Hogy néz ki..Jézusom.
-Depressziós vagyok Louis, és emellett még evészavaros is.
-Akkor azért nem eszel? Ettél egyáltalán ma és tegnap?
-Nem.
-Jézusom. Neked segítségre van szükséged!
-Louis, ők nem fognak tudni engem meggyógyítani. Egyszer kijövök ebből, egyszer visszaesek. Nincs senkim. A fiúk rám sem néznek pl az osztályból. Undorodnak tőlem. Mindenki utál. Teljesen magamra maradtam.-törtem ki zokogásba. -Mindenki piszkál.. 'kövér vagy, csúnya vagy, hogy nézel ki?' stb..
-Ők csak irigyek rád.-mondta és magához szorított.
-Sokkal szebbek,mint én. Miért hazudnának?
-Ezeknek nincs önértékelésük, akkor érzik jól magukat, ha a másikat lehordhatják. Ezek magukat is utálják. Te gyönyörű vagy!
-Persze, gyönyörű! Milyen jó lenne ha én is ezt látnám. Te meg csak azért mondod,mert a testvérem vagy.
-A srácok miért mondják?-mosolygott és megsimította az arcomat.
-Kedvességből.. Zayn miért nem mondja? Pff, lese szar. Látszik rajta,hogy undorodik tőlem és tudom,hogy tegnap is csak azért jött fel hozzám, és azért vitt el vidámparkba,mert megkérdted.-húzódtam el tőle.
-Ezt meg honnan a francból veszed?-kérdezte lepődötten. -Ez egy szóig sem igaz! Magától tette mindet! Esküszöm az életemre!
-Tényleg Tomlinson?
-Halál komolyan mondom!
-Jó, mindegy.-bújtam hozzá.
-Most gyere enni, utána pedig bekötöm a kezed!
-Louis, nem akarok enni! Nem vagyok éhes!
-Akkor legalább csak fagyit egyél.
-Csak egy kanállal!
-Oké, csak egyél!
Lementünk a konyhába, Louis szedett nekem egy kis tányérba fagyit és magának is szedett,majd leültünk a kanapéra és beszélgetés közben megettük.
-Most már bekötöm a kezed!-mondta és húzott maga után.
-Oké.-én pedig szófogadóan totyogtam utána.
-Több vágást nem szeretnék meglátni rajtad!-mondta miközben kötötte.
-Ööö......
-Megígéred,hogy nem vágod meg többé magad?
-Nem, Louis nem ígérem meg! Anyáéknak már több százszor megígértem és nem szeretem nem betartani az ígéreteimet.
-Rendben, de kérlek, többé ne tedd meg!
-Megpróbálom..
Amikor bekötötte a kezem, bekísért a szobába adott egy jó éjt puszit és leoltotta a lámpát. IMÁDOM!

Reggel

-Jó reggelt!-ébresztett Zayn.
-Öhm, te?Szia!-ültem fel az ágyon.
-Gyere, ülj ide mellém.-csapkodtam meg magam mellett a helyet.
-Mesélsz?-kérdezte.
-Mit meséljek?
-Miért?Miért tetted ezt?Miért akartál meghalni?
-Azt hittem Louis elmondta már.
-Nem.. nem akarta, és én is azt akarom,hogy te mondd el!
-Zayn én félek elmondani neked.-néztem rá a kezemre.
-Ne félj, hidd el, én nem foglak elítélni. Sosem tennék ilyet.
Na persze, még jobban elfogom taszítani magamtól.
-Ah, biztos?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott rám biztatóan.
-Depressziós vagyok és evészavaros.-mondtam ugyanazt mint Louis-nak. Ez a true story.
-Oh, és mióta?-vezette le a kezét az enyémhez, és megfogta. A szívem rögtön hevesebben kezdett el verni. Talán még be is pirultam.
-Lassan már 1 éve.
-Jézusom.
-Most tudom mit gondolhatsz rólam!-mosolyogtam.
-Azt,hogy segítségre van szükséged!
-Tévedsz! Nekem nem kell agyturkász.
-De akkor ki segíthetne?-kérdezte. Egy fiú te balfék.
-Nem tudom!-válaszoltam.
-Megnézhetem a kezed?-kérdezte.
-Igen!-válaszoltam és levettem a kötést.
-Ez borzalmas Melody!
-Tudom..-válaszoltam. Próbáltam visszarakni a kötést, de megszólalt: -Várj! Majd én visszarakom.-mosolygott és feltekerte a kezemre.
-Köszönöm!
-Ha akármit szeretnél nekem elmondhatsz!-mondta és megfogta a kezem. De miért fogja folyton a kezemet? Tegnap is és ma is.
-Rendben, de ez kölcsönös!
-Megbízol bennem?-kérdezte és ráhajtotta a fejét a vállamra.
-I-azt hiszem. Miért?
-Csak tudni akartam.-mosolygott.
-Ő, ti összejöttetek?-kérdezte tátott szájjal Louis és rám kacsintott.
 -Nem?!-kérdeztem.
-Ja, már azt hittem, pedig összeillenétek.-mosolygott.
-Jó, szia Louis!-mondtam és az ajtóra mutattam,hogy itt az ideje,mehet innen.
-Melody, eljössz velem ma moziba?-kérdezte Zayn.
-Persze, miért ne?!
-Oké.
-És mit nézünk?-kérdeztem.
-Amit szeretnél! Paranormal Activity 4?
-Rendben.-mosolyogtam.
-Oh.-ásított.
-Mi lenne ha aludnánk egyet?-nevettem.
-Oh, én benne vagyok.-mondta.
Betakartam szépen őt is és lefeküdtem, ahogy ő is. Nem mertem átkarolni, de ő megtette helyettem is. Ez annyira aranyos volt.