3.rész-Nem akarom,hogy..

(zene)
-Melody! Velem alszol ma?-kérdezte mosolyogva Harold.
-Miért aludnék veled?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Hát mert már annyira hiányoztál.-mosolygott. -Na igen persze, nem alszom veled!-mosolyogtam.
-De miééért?-legörbítette a száját, mintha sírni akarna.
-Mert nem. Louis! Szólj már a barátodra,hogy hagyjon engem békén. Köszi!
-Harry!-mondta. Hát köszi, nagyon sokat segített. Észlények.
-Louis, egyáltalán ezek miért alszanak itt? Ja, csak Harry alszik itt. DE MINEK? Nincs saját lakása? csóró?
-Nem,de azért nem zavarhatom haza a haveromat.-mosolygott.
-Na kedvesek vagytok! Itt vagyok mellettetek de kibeszéltek. Chh! Inkább haza megyek..- megörültem - De nem adom meg Melnek ezt az örömöt!-nevetett gonoszul.
-Köszi, na én megyek megfürdök és alszom! Csá. -mondtam és elindultam a szobámba. Kivettem egy nagyobb méretű pólót és egy francia bugyit aztán elindultam fürdeni. Gyorsan lezuhanyoztam és bementem a szobámba, de már nem kapcsoltam fel a villanyt csak befeküdtem az ágyamba, majd amikor megfordultam, Harryvel találtam magam szemben.
-Basszus Harry! Menj már innen. Louuuuuiiiiiiiiiis!-sikítottam.
-Mi van?-felkapcsolta a villanyt.
-Harry!-mutattam Harryre.
-Most mi van?-kérdezte értetlenkedve a macska vonzó homár.
-Takarodj már onnan!-mondta Louis.
-Na jó, de ezt nem úszod meg ennyivel!-mondta és kifáradt az ágyamból. Végre! Nyugalom.

Reggel

Nagy nehezen levergődtem a lépcsőn kb 11 órakor. Senki sem volt otthon. Csak egy cetlit találtam az asztalon amin az állt,hogy: "Itt a reggelid, ezt edd meg,utána majd elmegy érted Zayn és elhoz a koncertre." Na persze, köszi Louis pont Zayn mi? Egy szendvics volt az asztalon, amit kidobtam! Perfect. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de Louis nagyon rendes meg minden, csak ez most nem arról szól.

Felmentem a szobába és belenéztem a tükörbe. Hogyan lehetek ennyire ronda és kövér? De miért pont én? Ahj. Bementem a fürdőbe és megkerestem Louis pengéjét. -Biztos meg kéne ezt tennem?-kérdeztem magamtól. Nem sokáig gondolkodtam. Végighúztam,majd lemostam,hogy ne nagyon látszódjon. Visszamentem a szobámba és felöltöztem. Gyorsan raktam fel egy kis sminket és lementem a nappaliba, amint láttam az ablakon Zayn pont akkor érkezett meg.

Csöngetés nélkül bejött - mondjuk minek csöngetni? hisz Louis-val már olyanok mint a testvérek - majd a nevemet kiáltotta én pedig csak félénken előjöttem a konyhából. -Szia.-mondtam. -Szia! Na mehetünk?-mosolygott. -Felőlem.-mondtam. Beültünk a kocsiba és elindultunk a helyszínre. Egyikőnk se szólalt meg. Zayn az útra koncentrált én pedig csak twittereztem.

"@Meloody_what: Ezt nem hiszem el, legszívesebben úgy megcsókolnám. Ahw :@ Hülye érzelmek menjetek a francba."  tweeteltem.

-Megérkeztünk.-mosolygott.
-Rendben.-mondtam és kiszálltam a kocsiból és Zayn is követte a példámat.
Nem hiszem el, meg sem szólal, de annyira... ahw, letámadnám. Ilyenkor utálom,hogy egy híresség az unokabátyám akinek ilyen haverjai vannak. Akkor már miért nem Harry tetszik ennyire? Őt biztos megkaphatnám,de Zayn?! Ő lese szar engem. Szerintem ha tehetné rám se nézne. Mintha undorodna tőlem. De miért? Jó, azt tudom,hogy ronda vagyok meg dagadt, de ennyire?

-Melody!-ölelt meg Louis.
-Szia.-mosolyogtam.-Figyelj Louis, nekem semmi kedvem most végig állni itt a koncertet, baj lenne, ha megvárnálak az öltözőbe titeket?
-Mi a baj Mel?-kérdezte.-Látom,hogy van valami. És tudom,hogy van valami baj! Tudod,hogy nekem bármikor elmondhatod!
-Semmi.
-Oké. Nem kényszerítelek, bemehetsz az öltözőbe.-mosolygott.
-Te vagy a legjobb Louis!-megöleltem.
Bementem az öltözőjébe és felmentem twitterre. Hiába Louis a bátyám azért olyan sokan mégse követnek, de nem is akarom,hogy kövessenek,mert akkor megtudnák a problémáimat. Sőt, mivel Louis követ ezért nem írhatok ki semmi olyat. Gondolkodtam már,hogy letiltom,de az nagy szemétség lenne.

Lefeküdtem az ott lévő kanapéra, bekapcsoltam egy zenét és sírtam.Otthon sem jó, de itt sem. Sehol sem tudok önmagam lenni. De miért? Szeretnék csak úgy lenni,hogy senkit se érdekeljek. Mondjuk nem is érdeklek senkit. Ez az egy dolog kipipálva. Meghallottam Zayn hangját és kikapcsoltam a zenét. Inkább hallgatom őket. Ez sokkal jobb, úgy is annyira imádom a zenéjüket. Igazából ők a kedvenceim. De ez így egy picit fura. Vagy nem.

-Ezt egy lánynak küldöm, aki gyönyörű és egy csodálatos ember! Hát szóljon most neked!
"Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be
And I'm joining up the dots
With the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me"
Egyszerűen gyönyörű. Hogy Perrie mekkora szerencsés. De miért? Miért nem én vagyok szerencsés? És ez a dal annyira gyönyörű. Mintha Ed Sheeran rólam írta volna. Kb. De azért biztos nem rólam írta. Az fura lenne mert amikor ezt írta én még csak 11 körül voltam, asszem. Jó, ez felejtős.

-Huh, végeztünk.-csapódott le mellém Louis.
-Nagyon jó volt!-mondtam-És egyébként imádom a Little Things-et!
-Köszi!-megölelt.
-De ölelgetős kedvedben vagy ma.
-Igen, és.. Melody! Te sírtál?-nézett kikerekedett szemekkel.
-Nem!
-De sírtál, látom!
-Nem sírtam..
-Ne hazudj!
-Jó, mindegy. Hagyjuk!
-Melody, Gabriella felhívott, mondta,hogy figyeljek oda rád.
-Jó, tudjuk, anyu már csak ilyen.De ezért most nem kell körbeugrálnod..
-Nem is akarlak körbeugrálni, csak ha valami baj van szeretném tudni.
-Semmi nincs.
-Biztos?
-Ja..
-Nem akarom,hogy beleszeress Zaynbe!
-Már késő.-suttogtam halkan.-Miért?-kérdeztem.
-Mert nem!
-Értem.
-Nem akarom,hogy rossz kedved legyen!
-Jobb ha megszokod!
-Szeretlek!-mondta és megölelt.

2.rész-Fuck

 (zene)

Miután megnéztük a Skyfall-t Louis teljesen fel volt pörögve. Egész este azt játszotta,hogy ő James Bond és ügynök, sokat nevettem rajta,de amire ő észbe kapott én már a földön aludtam.

Valami zajra keltem, semmit sem tudtam kivenni, annyit éreztem,hogy hideg van és nekem be kell takaróznom és valami eszméletlen kényelmesen feküdtem, de nem volt kedvem kinyitni a szemem. Nem is nyitottam, csak amikor gyönyörű gitárhangot hallottam. -Mit akarsz Niall?-kérdeztem ugyan csukott szemmel. -Honnan tudod,hogy Niall vagyok?-kérdezte ilyen 'Lets do this' hangon. Tudjátok milyen az nem? Na mindegy. -Onnan,hogy csak te szoktál gitározni?!-ez mondjuk nem hangzott kérdésnek,mert átfordultam a másik oldalamra és próbáltam aludni,de nem ment. Fájt a hasam, hányingerem volt, és eszembe jutott,hogy csak félig voltam betakarózva és a kezem kint lógott. -Basszus.-mondtam és arcon csaptam magam.
-Mi van?-kérdezte Nialler.
-Semmi.-mondtam és átfordultam a másik oldalamra megint. Kinyitottam a szemem és felültem.
-Mi a baj?Olyan sápadt vagy.-kérdezte és letette a gitárját.-Louiiiiiiis!-ordított. Louis pár pillanat alatt a szobában teremt.
-Mi történt?-kérdezte Zaynesen.
-Srácok, bejelentésem van, de elsőnek hívjátok ide a többieket is légyszi.-mondtam. Louis fel is hívta a többieket, kíváncsi voltam,hogy mit fognak reagálni. Nem sok idő kellett talán 15 perc és mind a 3 fiú megérkezett,majd ott álltak előttem és várták,hogy kinyögjem amit akarok.
-Na mi az?-kérdezte Liam.
-Amúgy kedvesek vagytok, nem láttuk egymást 4 hónapja és semmi puszi, ölelés..hát kösz.-mondtam.
Ez után mindenki észhez tért és megölelt. Hát mondhatom szép bagázs.
-Na igen, akkor mi történt?-kérdezte Harry.
-Szóval srácok,-nyeltem egyet-Én... én.. én terhes vagyok.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Mi?Hogyan?-kérdezte Louis kikerekedett szemekkel.
-Hát úgy,hogy van a Peti, nem ismeritek, hát eljött hozzám és.. berakta a szerszámát a lyukba és... -Jó, jó nem így értettem.-közbe vágott és próbálta elfojtani a nevetését.
-De hát, ez komoly? Most 16 évesen szülni fogsz nekünk ide egy pulyát?-kérdezte Niall.
-Úgy tűnik...
-Hát elszégyellhetnéd magad..-mondta Zayn.
Nem bírtam tovább visszatartani.. nevetnem kellett.
-Ez most.. most komolyan? Csak hazudtál te lótúró?-kérdezte nevetve Louis.
-Igen, ti balf*szok.-nevettem nagyon nagyon hangosan.
-Most ezért idehívtál?-kérdezte Liam.
-I-i-igen.-mondtam a könnyeimmel küszködve. Jól esett a nevetés, rég nevettem már. -Á-á-álljuk meg csak. Ti.. ekkora ribancnak néztek engem?-húztam fel a szemöldököm.
-Én nem hittem neki!-mondta Zayn.
-Ó igen?
-De az nagyon nagy volt amikor elkezdted magyarázni,hogy hogyan.. 'berakta a szerszámát a lyukba és..'-mondta Harry és adott egy pacsit én meg csak vigyorogtam.
 Zaynre néztem aki csak nevetett,majd rám nézett.Mindig ideges vagyok, ha itt van,mert nagyon kedvelem és félek,hogy ez az 1 hét alatt még jobban megkedvelem.
-Na szóval, én most megyek és megmosdom oké?-felálltam az ágyból.
-És ki tart vissza?-kérdezte mosolyogva Louis, majd átölelt.
-Büdös vagy.-csaptam le magamról a kezét.
-Baszd meg, mekkora lyuk van a lábad között? Eszel te normálisan Meloody?-kérdezte.
-Ja.. és hagyjál már.
Elmentem a fürdőbe megmosdani, addig a fiúk mentek reggelit csinálni. Gyorsan felöltöztem  és indultam a fiúkhoz. Általában nem veszek magassarkút, de ha már ennyi helyes fiú között vagyok, akkor miért ne? Végül is, nem is hogy helyesek hanem mégiscsak sztárok.
-Wow.-fütyült Tomlinson.
-De csinos ma valaki.-kacsintott Harry. Zaynre pillantottam, aki csak végigmért,majd telefonon beszélgetett valakivel, akiket 'bébi' 'szerelmem' és stb jelzőkkel illetett. Nyeltem egyet, és leültem mellé, mivel csak mellette volt szabad hely. Fantasztikus. Louis valószínűleg rájött,mert láttam az arcán.
-Melody, te még szűz vagy?-kérdezte Harry. Köpni nyelni nem tudtam. Na jó azért még is, köpni tudtam,mert ami a számban volt pirítós mindet kiköptem.
-És aztán hát neked mi a bajod?-néztem nagy szemekkel rá.
-Csak kérdeztem.-nevetett.
-Harold, és te mész szűz vagy?-simítottam meg a haját, az előttem ülőnek.
-Sajnos, igen, de most elélveztem így,hogy megsimítottad a hajam.-mosolygott angyalian.
-Vicces.
-Csak megmerevedett.-nevetett Niall.
-Oh, istenem.Van ebben a házban még normális ember?Zayn, Leyumm?
-Hö?-néztek föl mindketten.
-Magamra maradtam?
-Én itt vagyok!-mondta Louis.
-Igen?Pont te.-néztem rá lesajnálóan.
-Pf, te flegma.-nevetett.
-Na jó, csinálunk még ma valamit?-kérdeztem.
-Elmehetünk ha akarod...
-Hova?
-Nem tudom, semmi nem jut eszembe.
-Vagy csak szimplán nézzünk filmet?-kérdezte Niall.
-Nem rossz, manó.-mosolyogtam.
-Olyan szép a hajad.-szólalt meg Harry.
-Köszönöööm. És ez most,hogy jön ide?A kupidó eltalált a nyilával?-kérdeztem.
-Talán.-mosolygott angyalian.
-Na én most megyek, találkozom Perrie-vel.-fölállt Zayn az asztaltól és otthagyott minket.
Én meg csak gondolkodtam, bámultam magam elé.
-Melody, gyere!-mondta Louis.
-Miért?
-Csak beszélni szeretnék veled!-húzott a konyha felé, majd amikor már elég messze voltunk a fiúktól belekezdett.
-Mit érzel Zayn iránt?-tört egyből a lényegre.
-Ne-Nem tudom.
-De érzel iránta valamit?
-Igen.-mondtam.
-Hú..-fújta ki a levegőt.
-Amikor itt vagyok.. akkor..
-Igen?
-Mindennap megkedvelem egy kicsivel jobban. És félek,hogy ez az egy hét alatt,már annyira kedvelni fogom,hogy.. tudod.
-Értem. Nem tudom,hogy ő érez-e valamit, néha látok valamit a pillantásában,de sosem mondott még rólad olyat ami arra utalt volna.
-Ott van neki Perrie.-keservesen elmosolyodtam.
-Ez még semmit sem jelent,de felhívott egyébként Daniel.
-Igeeeeen? és mit mondott?
-Lesz egy bál a suliban, és szeretné,hogy te legyél a partnere.
-Miért pont én?
-Mert te ,, szép vagy és megfelelő lennél " meg gondolom teljesen beléd van zúgva.-vigyorgott. Szóval Daniel Louis egyik haverjának az öccse. Bevallom nem rossz,de nem is járnék vele. A szívem foglalt.
-Értem. Még meg gondolom, és mikor lesz ez a buli?-kérdeztem.
-Vasárnap.
-Hm, megfontolom.
-Egyébként Harrynek tényleg bejössz.-mosolygott.
-Nekem is bejön,de tudod,hogy igazából nem ő. Most mit csináljak neki?
-Nagyon rád izgult.-nevetett.
-Jó, és mit csináljak neki?
-Egy kis örömet?-húzogatta szemöldökét.
-Komolyan?-nevettem.
-Neem, csak ha akarod.-átkarolt.
-Ja, majd meggondolom. De biztos nem vele fogom... o-upsz.
-Elárultaad magad. Haha.-nevetett.
-Fuck.-nevettem.

A nap további részében csak tévéztünk és nevettünk. Próbálom Louis előtt elrejteni a belső érzelmeimet - és a kezemet - hogy ne vegyen észre semmi jelet,de nagyon nehéz,mert legszívesebben sírnék,de kibírok 1 hetet azokkal akiket szeretek.

1.rész-Őszi szünet.

 (zene)

Nem tudom elhinni, egyszerűen ez nekem kibaszottul sok. Miért nem lehet olyan életem,mint a többi átlagos tinédzsernek? Pedig annyira szeretnék én is olyan lenni,mint ők. Mindig is ez volt a baj, másoknak akarok megfelelni és nem veszem észre önmagam. Másoknak és nem magamnak. Hogy tud ilyen hamar megváltozni az életem? Ez szinte már lehetetlen. De úgy látszik,hogy lehetséges. A szüleim nem tudnak már ebből kihozni, és én sem magamat, a barátaim se, de akkor ki tudna segíteni? Az agyturkász? Biztosan, de nem fog, mert én nem akarom.

Felkeltem az ágyamról, bekapcsoltam a laptopomon Ed Sheeran albumát és visszafeküdtem. A kezembe vettem egy könyvet, de az első sor után meguntam. Ledobtam a földre,majd csak bámultam magam elé. Ez röhejes. Sehova se járok, van 3 sulis barátom,-ők sem az igaziak- a többi pedig netes. Úgy vágyom arra,hogy valaki szeressen, átöleljen, bármit elmondhassak neki és a lényeg,hogy törődjön velem.

Meguntam a semmit tevést így úgy döntöttem,hogy lemegyek a parkba. Más elfoglaltságom úgy se lehet szünetben.-Anya!Megyek a parkba, szia!-köszöntem. Ő csak egy bólintással elintézte a válaszadást. Gondoltam, ha már házon kívül vagyok akkor elmegyek a Starbucksba is,úgy is rég ittam már ott kávét és amúgy is imádom.

Vettem egy kávét, utána pedig a parkba vettem az irányt.Szerencsére a Starbuckstól csak 10 percre van ezért hamar megérkeztem. 5 perc nyugalmam sem volt,mert amint leültem már csörgött is a telefonom.
-Kicsim.-szólt bele anyu.
-Igen?-kérdeztem.
-Louis most hívott és azt kérdezte,hogy őszi szünetre nem mennél el hozzá?-ránéztem a kezemre, amin megláttam a vágásokat, nagyon szeretem Louis-t és nagyon ritkán találkozunk, mivel most nagyon beindult a karrierje, de mit szól ha megtudja,hogy mit teszek magammal? mi van ha teljesen megutál? Az unokabátyám csak nem utálna meg, vagy de?-Nem tudom anyu, muszáj?-kérdeztem. -Szerintem nem ártana, ha egy kicsit kimozdulnál, 4 hónap telt el úgy,hogy nem is láttátok egymást, és különben is, Bradforban lakunk, nincs messze London, ha nem tetszik haza jössz.
-Na jó rendben, és mikor?-kérdeztem. -Ma este jönne is érted.-mondta.
-Jó-jó, akkor félóra és elindulok haza pakolni, szia.-nyomtam ki a telefont.

Elszürcsölgettem a kávémat, majd gondoltam ideje lenne már hazamenni, hisz Louis-nál kitudja hányóra az az 'este'. Még csak 3 óra volt,de amennyire lusta vagyok hazamegyek és befekszem elsőnek az ágyba. Bár nem kéne, mert így is kövér vagyok,de ha nem mozgok még jobban elhízom, még ezzel a minimális kajával is.

-Szia kicsim.-köszöntött anyu.
-Szia anya.-mondtam unottan és elindultam a szobám felé.
-A-a, nem mész sehova, megvársz szépen, mert ha most bemész a szobádba abból vagy twitterezés vagy alvás lesz.
-Ismersz.-nevettem.
-Túlságosan is.-mosolygott.
Gyorsan elmosogatott,majd készen állt arra,hogy segítsen pakolni.
-Mennyi ruhát vigyek?-kérdeztem.
-Szerintem nem kell sok. 1 hétre mész csak.
-Igaz, akkor berakom az összes ruhámat.-mondtam és kiszedtem az összes ruhát a szekrényből,majd összehajtás nélkül beledobtam.-Ez ugye nem komoly?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.-De?!-kérdeztem csekélyesen.
-Inkább menj innen, majd én megcsinálom.
Nem is kellett többször mondania, lefeküdtem az ágyamra és a telefonomat kezdtem el nyomkodni. Lefotóztam anyát, úgy,hogy ne vegye észre,és feltöltöttem Instagramra.
Végzett is 20 perc alatt, de ez nekem 2 óra lett volna. Még jobb is,hogy ő csinálta.

Elmentem a konyhába vízért, de valaki a hátam mögé került, nem hittem,hogy anyu lehet az,mert ő nem lehetett. Próbáltam sikítani de befogták a számat. Na vajon ki lehet az? Nem sokáig kellett gondolkodnom. Az első ösztönöm az volt,hogy egy betörő,de tudtam,hogy Louis az.

Ráharaptam a kezére és megfordultam.

-Szia drágám.-mosolyogtam és megöleltem.
-Szia hugi.-mondta és megpörgetett.
-Eleanort hogy-hogy nem hoztad?-húztam fel a szemöldököm,-Tán összevesztetek?
-Neeeeeeeeeeeeem.-húzta el az 'e' betűt.
-Nem hiszek neked.-mosolyogtam. -Na jó összevesztünk,de meddig tart?1 óra.-nevetett.
-Hát remélem.-mondtam és rácsaptam a hátsójára.
-Vigyázz,mert én is rácsapok a tiédre!-vigyorgott.
-Ha meg mered kitépem a kezed és feldugom a seggedbe.-nyújtottam rá nyelvet.
-Inkább nem teszem meg.-vágott ijedt pofit.
-Szerencséd.-mosolygott.
-Melody,hol vagy már?-jött ki anyu a konyhából.-Louiiiiiiiiss!-ölelte meg Louist.
-Inkább megyek, nyáladzások vannak itt.-nevettem.
-Fú, te huncut.-jött utánam Louis. -Na segítsek pakolni?-kérdezte.
-Már kész.-mondtam.
-Akkor indulhatunk?
-Felőlem.

Körülnéztem,hogy elraktam-e minden fontos dolgot, szóval ügyes voltam és minden benne volt a bőröndbe ezért el is indultunk.

*1 óra múlva*

-Meli!!!!!!! Kelj már!-rázogatott Lou.
-Mi van már?-karatéztam a levegőbe egyet.
-Itt vagyunk.-kuncogott.
-Én nem.. aj.-mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Ilyenkor olyan vicces vagy.
-Köszi.-mosolyogtam erőteljesen.
Bementünk a házba, ledobtam mindent és levergődtem a kényelmes kanapéra,majd behunytam a szemem.
-Azt hitted,hogy aludni fogsz mi?
-Igen, reméltem.-motoszkáltam az arcán csukott szemmel. Szóval előttem térdelhetett.
-Még csak 6óra.-nyávogott.
-Oké, de én álmos vagyok Louis, hagy aludjak kérlek.
-Jó,de akkor kit fogok elvinni moziba megnézni a Skyfallt?-nyávogott.
-Micsoda?-ugrottam fel. -Mehetünk!-mosolyogtam.
-Tudom ám,hogy mivel kell téged felébreszteni.-kihúzta magát.
-Oké, menjünk már.-mosolyogtam.