1.rész-Őszi szünet.

 (zene)

Nem tudom elhinni, egyszerűen ez nekem kibaszottul sok. Miért nem lehet olyan életem,mint a többi átlagos tinédzsernek? Pedig annyira szeretnék én is olyan lenni,mint ők. Mindig is ez volt a baj, másoknak akarok megfelelni és nem veszem észre önmagam. Másoknak és nem magamnak. Hogy tud ilyen hamar megváltozni az életem? Ez szinte már lehetetlen. De úgy látszik,hogy lehetséges. A szüleim nem tudnak már ebből kihozni, és én sem magamat, a barátaim se, de akkor ki tudna segíteni? Az agyturkász? Biztosan, de nem fog, mert én nem akarom.

Felkeltem az ágyamról, bekapcsoltam a laptopomon Ed Sheeran albumát és visszafeküdtem. A kezembe vettem egy könyvet, de az első sor után meguntam. Ledobtam a földre,majd csak bámultam magam elé. Ez röhejes. Sehova se járok, van 3 sulis barátom,-ők sem az igaziak- a többi pedig netes. Úgy vágyom arra,hogy valaki szeressen, átöleljen, bármit elmondhassak neki és a lényeg,hogy törődjön velem.

Meguntam a semmit tevést így úgy döntöttem,hogy lemegyek a parkba. Más elfoglaltságom úgy se lehet szünetben.-Anya!Megyek a parkba, szia!-köszöntem. Ő csak egy bólintással elintézte a válaszadást. Gondoltam, ha már házon kívül vagyok akkor elmegyek a Starbucksba is,úgy is rég ittam már ott kávét és amúgy is imádom.

Vettem egy kávét, utána pedig a parkba vettem az irányt.Szerencsére a Starbuckstól csak 10 percre van ezért hamar megérkeztem. 5 perc nyugalmam sem volt,mert amint leültem már csörgött is a telefonom.
-Kicsim.-szólt bele anyu.
-Igen?-kérdeztem.
-Louis most hívott és azt kérdezte,hogy őszi szünetre nem mennél el hozzá?-ránéztem a kezemre, amin megláttam a vágásokat, nagyon szeretem Louis-t és nagyon ritkán találkozunk, mivel most nagyon beindult a karrierje, de mit szól ha megtudja,hogy mit teszek magammal? mi van ha teljesen megutál? Az unokabátyám csak nem utálna meg, vagy de?-Nem tudom anyu, muszáj?-kérdeztem. -Szerintem nem ártana, ha egy kicsit kimozdulnál, 4 hónap telt el úgy,hogy nem is láttátok egymást, és különben is, Bradforban lakunk, nincs messze London, ha nem tetszik haza jössz.
-Na jó rendben, és mikor?-kérdeztem. -Ma este jönne is érted.-mondta.
-Jó-jó, akkor félóra és elindulok haza pakolni, szia.-nyomtam ki a telefont.

Elszürcsölgettem a kávémat, majd gondoltam ideje lenne már hazamenni, hisz Louis-nál kitudja hányóra az az 'este'. Még csak 3 óra volt,de amennyire lusta vagyok hazamegyek és befekszem elsőnek az ágyba. Bár nem kéne, mert így is kövér vagyok,de ha nem mozgok még jobban elhízom, még ezzel a minimális kajával is.

-Szia kicsim.-köszöntött anyu.
-Szia anya.-mondtam unottan és elindultam a szobám felé.
-A-a, nem mész sehova, megvársz szépen, mert ha most bemész a szobádba abból vagy twitterezés vagy alvás lesz.
-Ismersz.-nevettem.
-Túlságosan is.-mosolygott.
Gyorsan elmosogatott,majd készen állt arra,hogy segítsen pakolni.
-Mennyi ruhát vigyek?-kérdeztem.
-Szerintem nem kell sok. 1 hétre mész csak.
-Igaz, akkor berakom az összes ruhámat.-mondtam és kiszedtem az összes ruhát a szekrényből,majd összehajtás nélkül beledobtam.-Ez ugye nem komoly?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.-De?!-kérdeztem csekélyesen.
-Inkább menj innen, majd én megcsinálom.
Nem is kellett többször mondania, lefeküdtem az ágyamra és a telefonomat kezdtem el nyomkodni. Lefotóztam anyát, úgy,hogy ne vegye észre,és feltöltöttem Instagramra.
Végzett is 20 perc alatt, de ez nekem 2 óra lett volna. Még jobb is,hogy ő csinálta.

Elmentem a konyhába vízért, de valaki a hátam mögé került, nem hittem,hogy anyu lehet az,mert ő nem lehetett. Próbáltam sikítani de befogták a számat. Na vajon ki lehet az? Nem sokáig kellett gondolkodnom. Az első ösztönöm az volt,hogy egy betörő,de tudtam,hogy Louis az.

Ráharaptam a kezére és megfordultam.

-Szia drágám.-mosolyogtam és megöleltem.
-Szia hugi.-mondta és megpörgetett.
-Eleanort hogy-hogy nem hoztad?-húztam fel a szemöldököm,-Tán összevesztetek?
-Neeeeeeeeeeeeem.-húzta el az 'e' betűt.
-Nem hiszek neked.-mosolyogtam. -Na jó összevesztünk,de meddig tart?1 óra.-nevetett.
-Hát remélem.-mondtam és rácsaptam a hátsójára.
-Vigyázz,mert én is rácsapok a tiédre!-vigyorgott.
-Ha meg mered kitépem a kezed és feldugom a seggedbe.-nyújtottam rá nyelvet.
-Inkább nem teszem meg.-vágott ijedt pofit.
-Szerencséd.-mosolygott.
-Melody,hol vagy már?-jött ki anyu a konyhából.-Louiiiiiiiiss!-ölelte meg Louist.
-Inkább megyek, nyáladzások vannak itt.-nevettem.
-Fú, te huncut.-jött utánam Louis. -Na segítsek pakolni?-kérdezte.
-Már kész.-mondtam.
-Akkor indulhatunk?
-Felőlem.

Körülnéztem,hogy elraktam-e minden fontos dolgot, szóval ügyes voltam és minden benne volt a bőröndbe ezért el is indultunk.

*1 óra múlva*

-Meli!!!!!!! Kelj már!-rázogatott Lou.
-Mi van már?-karatéztam a levegőbe egyet.
-Itt vagyunk.-kuncogott.
-Én nem.. aj.-mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Ilyenkor olyan vicces vagy.
-Köszi.-mosolyogtam erőteljesen.
Bementünk a házba, ledobtam mindent és levergődtem a kényelmes kanapéra,majd behunytam a szemem.
-Azt hitted,hogy aludni fogsz mi?
-Igen, reméltem.-motoszkáltam az arcán csukott szemmel. Szóval előttem térdelhetett.
-Még csak 6óra.-nyávogott.
-Oké, de én álmos vagyok Louis, hagy aludjak kérlek.
-Jó,de akkor kit fogok elvinni moziba megnézni a Skyfallt?-nyávogott.
-Micsoda?-ugrottam fel. -Mehetünk!-mosolyogtam.
-Tudom ám,hogy mivel kell téged felébreszteni.-kihúzta magát.
-Oké, menjünk már.-mosolyogtam.