3.rész-Nem akarom,hogy..

(zene)
-Melody! Velem alszol ma?-kérdezte mosolyogva Harold.
-Miért aludnék veled?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Hát mert már annyira hiányoztál.-mosolygott. -Na igen persze, nem alszom veled!-mosolyogtam.
-De miééért?-legörbítette a száját, mintha sírni akarna.
-Mert nem. Louis! Szólj már a barátodra,hogy hagyjon engem békén. Köszi!
-Harry!-mondta. Hát köszi, nagyon sokat segített. Észlények.
-Louis, egyáltalán ezek miért alszanak itt? Ja, csak Harry alszik itt. DE MINEK? Nincs saját lakása? csóró?
-Nem,de azért nem zavarhatom haza a haveromat.-mosolygott.
-Na kedvesek vagytok! Itt vagyok mellettetek de kibeszéltek. Chh! Inkább haza megyek..- megörültem - De nem adom meg Melnek ezt az örömöt!-nevetett gonoszul.
-Köszi, na én megyek megfürdök és alszom! Csá. -mondtam és elindultam a szobámba. Kivettem egy nagyobb méretű pólót és egy francia bugyit aztán elindultam fürdeni. Gyorsan lezuhanyoztam és bementem a szobámba, de már nem kapcsoltam fel a villanyt csak befeküdtem az ágyamba, majd amikor megfordultam, Harryvel találtam magam szemben.
-Basszus Harry! Menj már innen. Louuuuuiiiiiiiiiis!-sikítottam.
-Mi van?-felkapcsolta a villanyt.
-Harry!-mutattam Harryre.
-Most mi van?-kérdezte értetlenkedve a macska vonzó homár.
-Takarodj már onnan!-mondta Louis.
-Na jó, de ezt nem úszod meg ennyivel!-mondta és kifáradt az ágyamból. Végre! Nyugalom.

Reggel

Nagy nehezen levergődtem a lépcsőn kb 11 órakor. Senki sem volt otthon. Csak egy cetlit találtam az asztalon amin az állt,hogy: "Itt a reggelid, ezt edd meg,utána majd elmegy érted Zayn és elhoz a koncertre." Na persze, köszi Louis pont Zayn mi? Egy szendvics volt az asztalon, amit kidobtam! Perfect. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de Louis nagyon rendes meg minden, csak ez most nem arról szól.

Felmentem a szobába és belenéztem a tükörbe. Hogyan lehetek ennyire ronda és kövér? De miért pont én? Ahj. Bementem a fürdőbe és megkerestem Louis pengéjét. -Biztos meg kéne ezt tennem?-kérdeztem magamtól. Nem sokáig gondolkodtam. Végighúztam,majd lemostam,hogy ne nagyon látszódjon. Visszamentem a szobámba és felöltöztem. Gyorsan raktam fel egy kis sminket és lementem a nappaliba, amint láttam az ablakon Zayn pont akkor érkezett meg.

Csöngetés nélkül bejött - mondjuk minek csöngetni? hisz Louis-val már olyanok mint a testvérek - majd a nevemet kiáltotta én pedig csak félénken előjöttem a konyhából. -Szia.-mondtam. -Szia! Na mehetünk?-mosolygott. -Felőlem.-mondtam. Beültünk a kocsiba és elindultunk a helyszínre. Egyikőnk se szólalt meg. Zayn az útra koncentrált én pedig csak twittereztem.

"@Meloody_what: Ezt nem hiszem el, legszívesebben úgy megcsókolnám. Ahw :@ Hülye érzelmek menjetek a francba."  tweeteltem.

-Megérkeztünk.-mosolygott.
-Rendben.-mondtam és kiszálltam a kocsiból és Zayn is követte a példámat.
Nem hiszem el, meg sem szólal, de annyira... ahw, letámadnám. Ilyenkor utálom,hogy egy híresség az unokabátyám akinek ilyen haverjai vannak. Akkor már miért nem Harry tetszik ennyire? Őt biztos megkaphatnám,de Zayn?! Ő lese szar engem. Szerintem ha tehetné rám se nézne. Mintha undorodna tőlem. De miért? Jó, azt tudom,hogy ronda vagyok meg dagadt, de ennyire?

-Melody!-ölelt meg Louis.
-Szia.-mosolyogtam.-Figyelj Louis, nekem semmi kedvem most végig állni itt a koncertet, baj lenne, ha megvárnálak az öltözőbe titeket?
-Mi a baj Mel?-kérdezte.-Látom,hogy van valami. És tudom,hogy van valami baj! Tudod,hogy nekem bármikor elmondhatod!
-Semmi.
-Oké. Nem kényszerítelek, bemehetsz az öltözőbe.-mosolygott.
-Te vagy a legjobb Louis!-megöleltem.
Bementem az öltözőjébe és felmentem twitterre. Hiába Louis a bátyám azért olyan sokan mégse követnek, de nem is akarom,hogy kövessenek,mert akkor megtudnák a problémáimat. Sőt, mivel Louis követ ezért nem írhatok ki semmi olyat. Gondolkodtam már,hogy letiltom,de az nagy szemétség lenne.

Lefeküdtem az ott lévő kanapéra, bekapcsoltam egy zenét és sírtam.Otthon sem jó, de itt sem. Sehol sem tudok önmagam lenni. De miért? Szeretnék csak úgy lenni,hogy senkit se érdekeljek. Mondjuk nem is érdeklek senkit. Ez az egy dolog kipipálva. Meghallottam Zayn hangját és kikapcsoltam a zenét. Inkább hallgatom őket. Ez sokkal jobb, úgy is annyira imádom a zenéjüket. Igazából ők a kedvenceim. De ez így egy picit fura. Vagy nem.

-Ezt egy lánynak küldöm, aki gyönyörű és egy csodálatos ember! Hát szóljon most neked!
"Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be
And I'm joining up the dots
With the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me"
Egyszerűen gyönyörű. Hogy Perrie mekkora szerencsés. De miért? Miért nem én vagyok szerencsés? És ez a dal annyira gyönyörű. Mintha Ed Sheeran rólam írta volna. Kb. De azért biztos nem rólam írta. Az fura lenne mert amikor ezt írta én még csak 11 körül voltam, asszem. Jó, ez felejtős.

-Huh, végeztünk.-csapódott le mellém Louis.
-Nagyon jó volt!-mondtam-És egyébként imádom a Little Things-et!
-Köszi!-megölelt.
-De ölelgetős kedvedben vagy ma.
-Igen, és.. Melody! Te sírtál?-nézett kikerekedett szemekkel.
-Nem!
-De sírtál, látom!
-Nem sírtam..
-Ne hazudj!
-Jó, mindegy. Hagyjuk!
-Melody, Gabriella felhívott, mondta,hogy figyeljek oda rád.
-Jó, tudjuk, anyu már csak ilyen.De ezért most nem kell körbeugrálnod..
-Nem is akarlak körbeugrálni, csak ha valami baj van szeretném tudni.
-Semmi nincs.
-Biztos?
-Ja..
-Nem akarom,hogy beleszeress Zaynbe!
-Már késő.-suttogtam halkan.-Miért?-kérdeztem.
-Mert nem!
-Értem.
-Nem akarom,hogy rossz kedved legyen!
-Jobb ha megszokod!
-Szeretlek!-mondta és megölelt.